A magyar köznevelési rendszerben a tartós gyógykezelés alatt álló gyermekek tanulásának támogatása mindmáig hiányterület: a pedagógusok és intézmények többsége nem rendelkezik megfelelő szakmai tudással és szemlélettel a sajátos helyzetű tanulók oktatási és pszichés szükségleteinek kezeléséhez.
A WHO és az NKFIH 2022-es kutatása szerint a hazai iskoláskorú gyermekek 22%-a él olyan krónikus egészségügyi problémával, amely akadályozza őt mindennapi tevékenységeiben. Közülük több ezer diák hónapokra vagy akár évekre is kimarad az iskolából, elveszítve a közösséget, a társas kapcsolatait és a tanulás nyújtotta motivációt, ami korábban jövőképet és fejlődési lehetőséget adott számukra.
A szomatikus betegségekkel küzdő gyerekek mellett rohamtempóban növekszik azoknak a száma is, akik mentális zavarok miatt szorulnak ki az iskolai közegből. A WHO adatai szerint a világon minden hetedik, 8–18 éves gyermek érintett valamilyen mentális nehézségben. Ezek a fiatalok gyakran hónapokra elszigetelődnek, stigmatizált helyzetbe kerülnek, és betegségükből fakadó nehézségeikkel nemcsak ők, hanem pedagógusaik és kortársaik is küzdenek.
A tartós iskolai kimaradás komoly oktatási, szociális és pszichológiai következményekkel jár. Az érintett diákok tanulmányi lemaradása sok esetben években mérhető, ami a későbbi életútjukra, különösen a munkaerőpiaci beilleszkedésre is hátrányosan hat. Emellett a társas kapcsolatok hiánya, a szocializációs folyamat megszakadása és az önértékelés sérülése tovább növeli a lelki terheket.
A tartós betegségben vagy mentális zavarban érintett tanulóknak tehát nemcsak saját gyógyulásukkal, hanem a betegségük társadalmi és oktatási következményeivel is meg kell küzdeniük. Ennek kezelése komplex szemléletet, interdiszciplináris együttműködést és az egészségértés fejlesztését igényli mind az érintett családok, mind a pedagógusok, mind pedig a kortárs közösségek körében.
Programunk célcsoportja rendkívül sokszínű, hiszen a tartós gyógykezelés alatt álló gyermekek köré szerveződő teljes támogató hálózatot megszólítjuk a betegút különböző szakaszaiban. Munkánk során az alábbi csoportokkal dolgozunk:
A KórházSuli hiánypótló szemléletet és gyakorlatot vezet be a hazai oktatási és egészségügyi rendszerben: a gyógyulási folyamat teljes egészét (diagnózistól a sikeres iskolai reintegrációig) lefedi és lehetővé teszi a tanulás folyamatosságát, ezáltal megőrizve a beteg gyerekek aktív diák szerepét és jövőképét. Programunk komplex, országosan, (hosszú távú terveink szerint nemzetközileg is) adaptálható modell az oktatási rehabilitáció területén, amely egyaránt támogatja a szomatikus és mentális betegségben érintett gyermekeket, családjaikat, pedagógusaikat és a tágabb közösségeiket.
Innovációnk abban rejlik, hogy a tanulást, mint terápiás és közösségi megtartó erőt a gyógyulás szerves részeként kezeljük, a teljes betegút alatt támogatjuk az érintett gyerekeket és az őket segítő szereplőket. Rendszerszemléletben működünk, mely szerint egy adott betegséget nem csupán tüneti oldalról, hanem bio-pszicho-szociális szempontból vizsgálunk. A KórházSuliban a pszicho-szociális jólét biztosítását vállaljuk a tartós gyógykezelés alatt álló gyerekek gyógyulásáért.
A segítő–segített párjaink biztonságos együttműködését egy jól kidolgozott keretrendszer támogatja, amelyben önkéntes középiskolások és egyetemisták otthoni vagy kórházi tanórákon segítik a beteg tanulókat. A folyamat win–win helyzetet teremt: az önkéntesek tudást, szemléletet, önismeretet és közösségi tapasztalatot nyernek, miközben az érintett diákok tanulmányi lemaradása és elszigetelődése csökken.
A személyes tanuláson túl a program több szinten fejti ki hatását:
A KórházSuli tevékenysége egyedülálló abban, hogy a tanulást az egészségértés fejlesztésének és a gyógyulás támogatásának eszközeként értelmezi, miközben valódi közösségi összefogást teremt diákok, pedagógusok, családok, szakemberek és támogató szervezetek között.