A mentális egészségműveltség hiányosságai mindannyiunkat érintenek. Ahogy Borsos Anikó Noémi írja: „Veled van baj, vagy csak mások nem vesznek észre? Észre sem veszed, de készül a depresszió fészke.” A mentális egészségügyi ismeretek alacsony szintje komoly társadalmi problémákat vet fel. A hiányosságok nemcsak az egyénekre, hanem az egész társadalomra kiható negatív következményekkel járnak.
A mentális betegségekhez kapcsolódó hiteles információk birtoklásának a hiánya számos negatív következménnyel jár. Egyrészt nem teszi lehetővé a primer prevenciót, tehát a betegség kialakulásának a megelőzését, másrészt hozzájárul ahhoz, hogy az érintettek csak jóval később kapják meg a szükséges segítséget, kezelést, harmadrészt a témában való ismeretek híján a környezetünkben élőket sem tudjuk hatékonyan támogatni.
A súlyos testi betegségek esetében széles körben elfogadott, hogy a lakosság számára előnyös, ha tudja, milyen intézkedéseket tehet a megelőzés, a korai beavatkozás vagy a kezelés érdekében. A prevenció területén például sokan tudnak a HIV megelőzését szolgáló biztonságos szexről, a dohányzás és számos betegség közötti kapcsolatról, valamint az egészséges táplálkozás fontosságáról. A korai intervenció kapcsán az emberek többsége ismeri a rák korai figyelmeztető jeleit, és tudja, hogyan lehet felismerni egy szívrohamot vagy stroke-ot, és talán elvégzett egy elsősegélynyújtó tanfolyamot, amely megtanította arra, hogyan nyújtson elsősegélyt ezekben és más orvosi vészhelyzetekben. A mentális zavarokkal kapcsolatos ismeretek (mentális egészségügyi műveltség) azonban sokkal kevesebb figyelmet kapnak (Jorm, 2012). Ennek eredményeképp az emberek jobban ismerik a testi, mint a lelki egészséget (Wickstead és mtsai, 2017). Ausztráliában, Kanadában, Indiában, Japánban, Svédországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban végzett felmérések bizonyítják, hogy hiányosságok mutatkoznak a) a lakosság ismereteiben a mentális zavarok megelőzésének módjáról, b) a zavar kialakulásának felismerésében, c) a segítségkeresési lehetőségek és a rendelkezésre álló kezelések ismeretében, d) az enyhébb problémákra vonatkozó hatékony önsegítő stratégiák ismeretében, és e) a mentális egészségügyi problémák által érintettek támogatására szolgáló elsősegélynyújtási készségekben (Jorm, 2012). Egy a mentális betegség azonosítására vonatkozó kutatásban például a résztvevők csak 39 százaléka azonosította helyesen a depressziót, és csak 27 százaléka diagnosztizálta helyesen a skizofréniát (Jorm és mtsai, 1997). A kutatások következetesen azt mutatják, hogy a nagyközönség viszonylag keveset tud a mentális rendellenességek tüneteiről (Furnham és mtsai, 2018), nem tudja helyesen azonosítani a mentális zavarokat, és nehezen értik meg a pszichiátriai kifejezéseket (Jorm, 2000).
A mentális egészségügyi problémák megjelenése a serdülőkor és a fiatal felnőttkor között tetőzik (Polanczyk és mtsai, 2015). A mentális zavarok a 10-25 évesek körében a nem halálos kimenetelű betegségek közel felét teszik ki (Australian Institute of Health and Welfare, 2016). Sok problémát azonban csak későbbi életkorban fedeznek fel, mivel a fiatalok gyakran vonakodnak attól, hogy szakszerű segítséget kérjenek (Rickwood és mtsai, 2005), amihez a mentális egészséggel kapcsolatos ismeretek hiányossága, a megbélyegzés, valamint a hiteles források elérhetetlensége is hozzájárul (Wright és mtsai, 2009; Brown és mtsai, 2015).
A szakszerű segítség igénybevételének elmulasztásában szerepet játszhat az is, hogy az illető nem ismeri fel, hogy mentális zavarral küzd (Gulliver és mtsai, 2010). Ezt jól illusztrálja egy ausztrál klinikai vizsgálat, amelyet szorongásos vagy hangulatzavarok miatt kezelést kérő személyek körében végeztek. Azt állapították meg, hogy átlagosan 8,2 év telik el a tünetek megjelenésétől a segítségkérésig. Ezen a 8,2 éves időszakon belül átlagosan 6,9 év kellett ahhoz, hogy felismerjék 7 2021.05.12. a zavar fennállását, a felismerés és a segítségkérés között átlagosan „csak” 1,3 év telt el (Thompson és mtsai, 2008).
Bár bizonyítékok vannak arra, hogy számos beavatkozás javíthatja a mentális egészséggel kapcsolatos ismereteket – beleértve az egész közösségre kiterjedő kampányokat is – sokáig az uralkodó megközelítés az volt, hogy a hangsúlyt a háziorvosok és más egészségügyi alapellátásban dolgozók képzésére kell helyezni, hogy jobban fel tudják ismerni és kezelni a mentális zavarokat. A laikusokat egyszerűen nem számítottak fontos célcsoportnak (Jorm, 2012). A probléma tehát az, hogy a mentális betegség prevenció hiányos, a nagyközönség számára az ismeretek nem adottak, a korai intervenciós lehetőségek nem célzottak.
Ez tudatosult három pszichológia szakos egyetemi hallgatóban, akik a hiteles és közérthető pszichoedukációt tűzték ki célul, és kezdték meg ismeretterjesztő tevékenységüket a legnépszerűbb közösségi oldalak lehetőségeit kihasználva. Az elmúlt évek alatt a csapat által végzett munka több százezer ember könnyen elérhető és befogadható információforrásává vált, ahonnan többek közt a mentális egészség védeleméről, annak lehetőségeiről, a mentális betegségek felismeréséről, tüneteiről, kezelési lehetőségeiről tájékozódhatnak.
A Mélylevegő Projekt elsődleges célközönsége a magyar lakosság olyan rétege, akik érdeklődnek a mentális egészségügyi kérdések iránt. Ennek a csoportnak a tagjai mindazok, akik aktívan keresik az utat a saját mentális jólétük megőrzése felé, és érdeklődnek a mentális egészség terén rendelkezésre álló erőforrások és segítségnyújtási lehetőségek iránt.
A projekt különböző online platformokon (Facebook, Instagram, TikTok, Youtube) többszázezer embert ér el. Ezek a közösségi média csatornák aktívan szolgálják a célközönséget, biztosítva, hogy a mentális egészségműveltség könnyen elérhető legyen és a mindennapi élet részévé váljon. Az online tartalmak, beleértve a közösségi média posztokat és videókat, innovatív és szórakoztató módon közvetítik az értékes információkat.
A projekt további kiterjesztése érdekében két könyvet publikáltunk, így azok is hozzáférhetnek az információkhoz, akik inkább papíralapon keresik az ismereteket. Ezen kívül indítottunk egy podcast sorozatot az audio tartalmak iránt érdeklődőknek, tovább szélesítve az elérési lehetőségeinket. Azáltal, hogy létrehoztunk egy középiskolásoknak szóló tréninget, eljutottunk az iskolai környezetbe is, és közvetlen kapcsolatba kerültünk a fiatalabb generációval.
Rendszeresen veszünk részt szakmai konferenciákon és fesztiválokon is előadóként. Ezek a személyes találkozók lehetőséget teremtenek a közvetlen kapcsolatokra, és lehetőséget nyújtanak a résztvevőknek, hogy személyesen kérdezzenek.
A projekt széleskörű és sokoldalú megközelítése az online és offline térben egyaránt biztosítja, hogy a különböző igényekkel rendelkező célcsoport minden tagja hatékonyan és hozzáférhetően juthasson hozzá a mentális egészségügyi információkhoz.
Cél:
A Mélylevegő Projekt elsődleges célja az innovatív egészségügyi tudománykommunikáció által a magyar lakosság mentális egészségi műveltségének javítása. A projekt korszerű tartalomfogyasztási trendekhez alkalmazkodva innovatív eszközökkel és interaktív módon közelít a modern igényekhez.
Szakmai háttér:
A projektet három pszichológia szakos egyetemi hallgató és egy grafikus indította 2020-ban, akik az egészségügyi tudománykommunikációban látták az új lehetőségeket. A projekt első időszakában, amíg nem szereztük meg a mesterdiplomát, egy végzett pszichológus állt rendelkezésünkre mentorként, ha szakmai kérdésünk támadt, illetve az egyetemi oktatóink és számos támogató szóval láttak el. Mára okleves pszichológusok vagyunk, és 30+ pszichológia szakos hallgatónak biztosítanak egyetemi szakmai gyakorlatszerzési lehetőséget, akik a munkába bekapcsolódhatnak. Ami nem változott, hogy a diplomás pszichológusok felelnek azért, hogy az érdeklődök kizárólag szakmai, tudományosan megalapozott tartalmakat kapjanak.
Mitől egyedi, újszerű:
A projekt egyedülálló az innovatív egészségügyi tudománykommunikáció terén. Az adaptív reagálás a modern tartalomfogyasztási trendekre a közösségi média oldalak edukációra való felhasználásával 2020-ban úttörő jellegűnek számított. Emellett épít arra, hogy a fiatalokat a legkönyebben fiatalok tudják megszólítani, a nehézségeiket könnyen át tudják érezni, így hatékonyan támogatni őket. Összességében a Mélylevegő Projekt híd szerepet tölt be a szakmabeliek és a lakosság között, biztosítva a szakmai terminus technikusok szóhasználatának átültetését közérthető formába.
Csatornák:
A projekt széles skálájú csatornákon keresztül kommunikál, beleértve az online platformokat (Facebook, Instagram, TikTok, Youtube), könyvkiadást, podcasteket, valamint középiskolásoknak szóló tréningeket. Ez az adaptív megközelítés a kortárs közönség különböző preferenciáit célozza meg.
Megvalósítás:
A pszichológiai, marketing és tartalomgyártási ismereteinket ötvözve létrehoztunk egy módszertant, amely alkalmas absztrakt, tudományos koncepciók közérthetővé, érdekessé és olykor szórakoztatóvá formálására. Ezt adjuk át a 30+ velünk dolgozó pszichológusnak és pszichológia szakos hallgatónak, és támogatjuk a munkájukat szakmailag. Ezekből a szakmai összefoglalókból az önkéntes grafikus csapatunk vizualizációkat készít. Ezt követően bocsátjuk a lakosság rendelkezésére az ismeretterjesztő tartalmainkat a közösséi platformjainkon.
A pályázathoz csatolt prezentáció segít egy képet kapni arról, hogy hogyan is néz ki mindez. 🙂
Eredmények:
“The COVID-19 pandemic and other crises have highlighted how badly mental health services in many countries are neglected and underfunded. Even before the pandemic, nearly one billion people struggled with a mental health condition. The pandemic exacerbated this situation, as rates of depression and anxiety shot up. Despite this, most countries continue to allocate very little funding to mental health. In some countries, the treatment gap for severe mental health conditions is over 90%. We commend the Mélylevegő Projekt’s work in Hungary to communicate about mental health in a way that is accessible and understandable, and in particular for its emphasis on primary prevention.”
Dr Tedros Adhanom Ghebreyesus
Director-General, World Health Organization